1 A VOKÁCIÓ De ki ez a Judit Salomé? Története Párizsban, a Pont Notre Dame negyedben kezdődött, 1643. május 15-én, a keresztelő napján. Egy Jacques nevű portré- és csendéletfestő lánya volt. Már nagyon korán megmutatkozott benne a művészi hajlam. Apja, aki kapcsolatban állt a Saint Germain des Prés-i testvériséggel, ahol sok, a régi Hollandiából származó művész volt, megtanította őt bizonyos kezdetekre, majd talán a csendéletfestő és műkereskedő Pieter van Meyel, akihez Marie Granier, Judit édesanyja másodszor is feleségül ment. 2. A MŰVÉSZET Judit már nagyon korán termékeny művész volt, akinek munkáit - talán apósa üzletének köszönhetően - nagyra értékelték, hiszen tudjuk, hogy I. Károly angol király öt művét vásárolta meg. Az általa szignált festmények többsége az 1662-1675 közötti időszakból származik, amely a legtermékenyebbnek tűnik, bár tevékenysége legalább 1685-ig folytatódott. 1665-ben megnyitotta műtermét más nők előtt, akik festészetet akartak tanulni. Ez abban az időben meglehetősen kivételesnek számított. Állítólag sok férfi jött el a műtermébe, hogy saját szemével csodálja meg Judit legendás szépségét. Ez a folyamatos és sikeres tevékenység vezetett ahhoz, hogy 1673-ban kinevezték a király festőjévé, ami bizonyos anyagi könnyebbséget biztosított számára. 3 SOROZAT 1678-ban Judith feleségül ment a protestáns műkereskedőhöz, Philippe Talmière de Sancyhoz, akitől két gyermeke született. Az "úgynevezett református vallás" - ahogy akkoriban nevezték - követői számára azonban sötét napok következtek. 1685-ben XIV. Lajos visszavonta a nantes-i ediktumot, így nem maradt más választásuk, mint áttérni vagy száműzetésbe vonulni. Louise férjét 1686-ban bebörtönözték, egyik gyermekét pedig arra kényszerítették, hogy visszavonuljon, míg a másik kettő Londonba menekült. Salomé Judit, aki férje halála után elérte a 42. életévét, komoly anyagi nehézségekkel szembesült. Katolikus hitre kellett áttérnie, hogy elkerülje a protestánsok üldözését és azt, hogy maradék vagyonát elkobozzák.